Hogy szólíthatom: Sir Anthony, Sir Tony vagy csak Tony?

Csak Tonynak. Ugyan nagyon kedves volt tőlük, de nem tudom, miért ütöttek lovaggá. Mindig csak Amerikában használom ezt a címet. Az amerikaiak ragaszkodnak ehhez, és megsértődnek, ha nem használom.

Kinek az ötlete volt, hogy kiadják a CD-jét?

Egész életemben zenét szereztem, és ha elég okos lettem volna iskolás koromban, zenei tanulmányokba kezdek. Végül a színészet mellett kellett döntenem. Stella (a felesége) ötlete volt, hogy összegyűjtsem a partitúrákat, amik a fiókokban porosodtak, és hogy útjukra indítsam őket. Miután a Dallas Szimfonikus Zenekar eljátszotta a darabokat, mások is felfigyeltek rájuk, és végül a Birmingham Szimfonikus Zenekarral felvették.

Tartott esetleg attól, hogy a műveit azért játsszák, mert ön Anthony Hopkins, és nem azért, mert önmagukban értékesek?

Erre nem igazán tudok válaszolni. Te mit gondolsz?

Szeretett volna vezényelni?

Ez volt az eredeti terv. De egy bécsi hotel fürdőszobájában elestem, és eltörtem a bokámat, így egy ideig nem tudtam felállni. Bár valószínűleg így is volt igazságos.

Milyen karmester lett volna?

Olyan, aki a zenekar minden tagjának nevét tudja, és akinek a fő tanácsa az lenne, hogy végül mindenki pontosan és együtt fejezze be a darabot. Egy karmester nem lehet arrogáns egy zenekarral, és nem kényszerítheti rá magát túlságosan mindenkire. Ki nem állhatom azokat a rendezőket, akik minden apró dolgot irányítani akarnak. Olyankor egyszerűen csak elmegyek néhány napra a forgatásról, és azt mondom, ha nem tetszik, ahogyan a csinálom, akkor keressenek valaki mást. Az élet túl rövid ahhoz, hogy megbízhatatlan emberekkel foglalkozzunk.

Megnevezne ilyen mentalitású rendezőket?

Nem hiszem, hogy ez okos dolog lenne.

Mesélne a Distant Star című lemezéről, ami 1986-ban az Egyesült Királyság „single album” listáján a 75. helyet érte el?

Istenem… Nem sokra emlékszem ezzel kapcsolatban azon kívül, hogy nem volt valami jó, és hogy rábeszéltem egy producert, hogy vasárnap este vegyük fel. Még mindig nem gondolom, hogy kifizettek volna.

Mennyire ismerte Richard Burtont?

Nem tudom, honnan veszi mindenki, hogy mi jó barátok voltunk. Talán onnan gondolják, hogy mindketten Wales-ből származunk, és szinte ugyanabban a városban (Port Tablot) nőttünk fel. Valójában egyáltalán nem ismertem. Egyszer elmentem a testvére házába, hogy kérjek tőle autogramot, amit adott is. Aztán egyetlen egyszer találkoztam vele, New Yorkban, az öltözőjében, amikor az Equusban játszott.

Miért költözött Amerikába?

Sokan úgy beszélnek Londonról, mintha a ’60-as évek swing korszakának szíve lett volna. Számomra nem. Én a szürke ködre emlékszem, ami a Waterloo Road felett úszott szerda délután. Ez olyan nyomasztó volt, hogy inkább Donald kacsa országába költöztem.

Kellett gyakorolnia ahhoz, hogy ne pislogjon Hannibal Lecter szerepében?

Milyen buta kérdés. Nincs szükség gyakorlásra. Egyszerűen csak nyitva kell tartanod a szemed.

Elnézést, ez akkor fontosnak tűnt. Mit tart a legnagyobb sikerének?

Most egy kicsit minden egybefolyik. Nagyon jó érzés volt Oscar-díjat nyerni, de most már csak rozsdásodik, és elhomályosul a polcon, a tévé mellett. Egyiket sem veheted túl komolyan. A halál mindenkiért eljön. Nemrég jártam Arlington temetőjében, ott álltam John Fitzgerald Kennedy sírjánál, és arra gondoltam, az ő elnökségének szép évei hamuként szóródtak szét a széllel. Ennek valóban nincs jelentősége, és éppen ebben rejlik a béke egy formája is.

Milyennek képzel egy szép estét?

Otthon maradok és a Mob Wives c. sorozatot nézem a tévében. Nincs sok barátom, zárkózott vagyok. Gyerekként nagyon izolált voltam, sosem kerültem igazán közel senkihez. A mottóm az volt, ne kérj semmit, ne várj el semmit. Én ebben hiszek. Mi mindannyian csupán bűnös emberek vagyunk egy nagy bolyban, akik a sötétségben össze-összütköznek.

/Az eredeti, angol nyelvű interjú a http://www.theguardian.com/film/2012/jan/23/anthony-hopkins-composing-music oldalon olvasható. Nem vagyok hivatásos fordító, de remélem, így is elnyeri a tetszéseteket. Igyekeztem, hogy minél jobb legyen./