Boldog születésnapot kívánok magamnak! Eltelt négy év, mióta ezúton köszöntöttem magam. Sokan elolvastátok, amiért nagyon hálás vagyok.

Sokat változtam, de nagyjából ugyanaz a felnőtt vagyok, akiben nem is olyan mélyen még lakozik a gyermek is, akit nem engedek el. Mert játszani tudni kell…

Érdekes módon éppen most olvasom a Veronika meg akar halni c. könyvet, ami valljuk be, így a mai napon, Veronika lévén kissé tán morbid. És mégis mindannyian érezzük néha azt, ami miatt a főszereplő Veronika meg akar halni. A monoton, szürke hétköznapok által végtelen, puha szivaccsá válhat az életünk, amibe szépen lassan belesüppedünk. Nem találunk kiutat, mert valójában nem is keressük. Hiszen valahol legbelül mindenki a nyugalmat, a biztonságot és a nagy mértékű változatlanságot szeretné elérni. Nap mint nap szembesülünk ugyanis változó világunk minden pozitív és negatív hatásával. Mi is nyüzsgünk a hangyabolyban, ami felülről nézve állandó, de benne munkálkodni nem az. Én nem gondolom, hogy emiatt bárkinek is öngyilkosnak kellene lennie. Mindenki tehet azért, hogy valami változatosságot csempésszen az életébe. Ez nem pénz vagy idő kérdése. Én például írok néha, vagy nyelvekkel foglalkozom. És olvasok. A könyvek által pedig a megszokott villamos úton vagy egy háború kellős közepén vagyok, vagy esetleg óceánon hajózok, és most éppen Veronikával vagyok egy elmegyógyintézetben. Még nem tudom, meghal-e végül, de mindenesetre sokat tanultam a könyvből. Már eddig is. Mégpedig hogy néha bolondnak kell lenni azok között, akik normálisnak vélik magukat. Vállanunk kell magunkat, a különcségünket. Mert ha nem megyünk a sok birka után, talán egy dúsabb legelőhöz érhetünk.

Emellett épp ma néztem meg az Ízek, imák, szerelmek c. filmet. Régóta terveztem, a könyvet már olvastam, és úgy gondoltam, ez a szép tavaszi nap megfelelő erre a célra. És nagyon érdekes volt, sok kritika szerint nem jó film. Természetesen nem tudja visszaadni a könyv minden értékes mondatát, de Julia Roberts igazán hűen át tudja adni a nézőnek az önmagát kereső elvált nő személyét.

Nem mindenki teheti meg, hogy a bolygó másik felére utazzon, mert nem találja önmagát. De az Olaszországban játszódó képsorokat mi is átültethetnénk a gyakorlatba… Nem sikerül a vasárnapi ebéd, a legfontosabb fogást felejtettük el, mikor az egész család ott van? Nevessünk, nevessük ki saját magunkat! És ha az ebéd után nem kelünk fel rögtön mosogatni, hanem lepihenünk előtte? Akkor sem dől össze a világ. Ha eltévedünk egy városban, nem baj, mindenhol vannak emberek… És folytathatnám még a sort, de javaslom, hogy mindenki nézze meg, mert sokat tanulhatunk belőle az ízekről, az imákról és a szerelmekről.

Mindenki keres valamit. Én is. Férjem van, boldogok vagyunk, tervezzük az életet, amennyire lehet. Szerető családom is van, és ezekkel a tényekkel máris a világ népességének szerencsésebbik feléhez tartozom – és ezért hálás is vagyok Istennek.

De én is keresem, leginkább önmagamat. Kaptam néhány képességet születésem előtt. Amiket jelenleg egyáltalán nem használok ki. Pedig egy közmondás szerint a tehetséghez csak egy dolgot ad még az Isten: egy korbácsot. Hogy magunkat ösztökélhessük.

Telnek a tehetséget nemigen igénylő évek… elmúlnak, és nem tudom, miként fordítsam jóra az életem ezen részét.

Kívánom minden kedves olvasómnak, hogy találja meg a benne rejlő tehetséget, mert mindenkiben ott rejlik. És ha megtalálta, tudja is hasznosítani.

Múlt nyáron született meg a húgomék kisbabája, a keresztlányom. Most lesz 9 hónapos. Szerencsére sűrűn találkozunk. Annyi mindent látok rajta.

Kérlek Titeket és magamat is kérem, hogy legyünk néha kisbabák is! Aki örül mindenkinek, mosolyog rád akkor is, ha te nem látod. Boldog, hogy egyre több mindenre képes. Érdeklődő, kíváncsi és minden nap tanul valamit. Ugye, már nem is olyan komolytalan, hogy miért is kérem ezt magunktól…

Jövőre is írok majd, hiszen 30 éves leszek. Az egy szép, kerek szám. Néhány éve még jajgattam, hogy mindjárt harmincas leszek. Már nem. Nem tehetek ellene, és én elfogadom a koromat. Ha nem fogadom el, csak öregebbnek tűnök. Pedig én belül (és még egyelőre kívül is) fiatal, energikus és élettel teli vagyok. Azt kívánom, hogy 80 évesen is ugyanezt érezzem.

És kívánom még kedves Veronika, hogy fogadd el, ha néha göröngyös az út, ha az elvárásaid nem teljesülnek, mert Isten szeret s vezet. Embereken és imákon keresztül.