Mr. Cumberbatch, mit jelent Önnek a boldogság?

A létezést, hogy megéljünk minden egyes pillanatot. Ha keresed a boldogságot, akkor nem vagy boldog.

Milyen velős gondolat!

És még igaz is. Ez az arannyal teli bödön a szivárvány végén, ha keresni kezded. De azt a gondolatot is szeretem, hogy az elméd képes formálni a saját valóságodat - bármilyen szörnyű vagy bonyolult helyzetben vagy.

A buddhista meditációt gyakorolja, ez az alapelv is onnan származik?

Így van.

A buddhizmus első igazsága, hogy az egész élet szenvedés, fájdalom és nyomorúság. Egyetért ezzel?

Igen. Ha nem is pusztul el minden szükségszerűen, a változás akkor is állandó. Folyamatosan mozgásban van minden. Az életedet az érzékeiden keresztül látod, melyek gyakran gyötrelmes képet mutatnak. Manapság az emberek azonosítják a szenvedést például egy autóbalesettel, egy hiányzó végtaggal, az élettel, a puskagolyóval vagy bármi erőszakos témájú dologgal - és ennek nem kellene így lennie. Ez lehet fájdalom, egy kisebb fordulat, ahogy a testünk próbál megbirkózni a feszültséggel; mindannyian szenvedünk. Ilyen az élet. És óriási öröm ezt realizálni, valamint rádöbbenni arra a felszabadító érzésre, hogy több dolog van, ami összeköt minket, mint ami elválaszt. Minden mozgásban van, minden változik és minden mulandó. Ami jön, elmegy, ami felszáll, elsüllyed. Olyan egyszerűen hangzik, de gyakorolni hihetetlenül nehéz. Nagyon bonyolulttá válik, ha eszerint próbálsz élni. Viszont könnyű mondani.

Hogy gyakorolja ezt?

A meditáció létjogosultsága időről-időre bizonyítást nyer, terápiás módon például rákos vagy halálos beteg embereknél, vagy akiknek sérüléseik vannak, esetleg stresszhelyzetben élnek vagy mentális zavarban szenvednek... A meditáció egy eszköz arra, hogy lecsendesítsd az elmédet, és így külön tudod magadat választani a saját gondolataidtól. Így a testednek lesz elegendő tere a relaxációhoz, oly módon, mintha aludnál; vagy a meditáció során megtalálhatod a kiinduló pontját annak is, hogy miért kell gyógyszert szedned. És ez tudományosan bizonyított! Nem egy semmitmondó frázis, amit menő csinálni, mert anno a Beatles is azt tette. Ezt a gyakorlatban alvással érik el. Én is szeretek aludni, de apaként erre nincs túl sok idő. És a lényeg, hogy bárki megteheti!

Ön minden nap gyakorolja?

Próbálom, de nem. Szeretném, de nem mindig sikerül. Rendszerint napi egyszer meditálok, általában reggel, vagy ha nagyon fáradt vagyok, akkor a nap végén. Ez egy nagyon jó módja az elme lecsendesítésének elalvás előtt.

Ez sokat segíthet a Hollywoodi káosz ellen is.

A feltűnés ellen, igen. Valóban nagyon sokat segít. Tudod, hálás vagyok azért, hogy vannak élményeim a karrierem előttről, és örülök, hogy a hírnév a pályám során viszonylag későn ért el. Határozottan segít abban, hogy visszanyerjem az egyensúlyomat, újrakezdjem, és azt mondjam: „Most itt vagyok, és ez visz tovább, hogy ismét megtaláljam a középpontomat. A színészet lényege, hogy a jelenben legyünk, ebben a percben.” A szemfényvesztés kellős közepén jelen kell lennünk.

Szemfényvesztés?

Igen, minden a szemfényvesztésről szól! Ez nem egy színművészeti iskola, ahol szinte darabjaira szeded magad, hogy aztán felfedhesd az igazság különböző rétegeit. Erre törekszel, de például egy olyan filmben, mint a Bosszúállók, hihetetlenül nehéz megragadni az egyetlen érzelmes momentumot, mert szigorúan csak öt perc van rá. Hiszen más, fontos dolgok is történnek.

Ez a precizitásról szól.

A precizitás egy dolog. Ebben a példában nem arról van szó, milyen sokat fejlődik a karakter, hanem hogy azt miként tálalod a közkedvelt Marvel mozi univerzumban, hogy a szereplők ne sérüljenek. Tehát minden szerepből tanulok valamit. Vagy legalábbis szeretném hinni, hogy tanulok. Abból is tanulok, ha másokat nézek; például nagyon jó volt nézni Robertet is és az olyan embereket, akik töviről hegyire tudják, mit játsszanak.

Mit gondol, jobb lett azáltal, hogy a feltűnést úgyszólván kiiktatta az életéből?

Úgy gondolom, ez egy egyetemes erő. Nem a képességtől függ. Képessége mindenkinek van, mindenki tud festeni vagy énekelni. Csak attól függ, hogy nevelték, miként tanulta és mennyit gyakorolta. Azt hiszem, a hírnév lenyűgöző is tud lenni, vannak jobb és rosszabb napok. Nagyon furcsa.

Ennyi év után is?

Nem hinném, hogy ez bármikor is normalizálódni fog. De még mindig szórakoztatónak, tolakodónak, csodálatosnak és megdöbbentőnek tartom. Mindezen tulajdonságokat együttvéve. És vannak még olyan aspektusok, melyekről most nem szeretnék beszélni, emberekről, akik most nincsenek itt, és akiket próbálok megvédeni. Számomra ez a legfontosabb.

Gondolja, hogy erre a tulajdonságára jobban szükség van, mióta a televízióból bekerült a Marvel-univerzumba?

Valóban, ez sokkal nagyobb jelentőségű, mint a Sherlock. De mégsem gondolom, hogy így lenne. Azt hiszem, számomra a Sherlock többet jelent, mert sokkal demokratikusabb, több ember láthatja. Rendkívüli, mit ért el az a sorozat. Abban a percben tudtam, amikor elvállaltam a szerepet, hogy ez olyan lesz kicsit, mint egy bűzbomba. Viszont sosem gondoltam volna ilyen óriási népszerűségre, mindenkit meglepett, aki részt vett benne. De tudod, én nem szeretem ezt a fajta hozzáállást, hogy „egyre nagyobb lesz, és még annál is nagyobb”. Nem érdekel az, hogy egyre feljebb és feljebb jussak. Amúgy sem hiszem, hogy ennél sokkal messzebb juthatnék; szeretem az állandó mozgás korlátlan áramlását - felfelé vagy lefelé - ameddig a pályám halad.

/Elnézést az esetleges hibákért, nem vagyok hivatásos fordító. Az eredeti cikket a következő linken találhatjátok meg: http://the-talks.com/interview/benedict-cumberbatch/