Mr. Iñárritu, a rendezőnek meg kell élnie a filmjét?

Úgy gondolom, bizonyos szempontból minden film önmagad egyféle kivetülése. Jöjjön, aminek jönnie kell. Minden film, amit rendezek, önmagam kivetülése. Érzem, hogy a film lassan összemosódik a valósággal. Egyszer csak megjelenik egy hátborzongató, homályos határ, ami eltűnik, és ami utána a filmben tematikusan következik, az valósággal körülöleli az életedet is. Sok esetben ez történt velem is.

Melyik filmjeinél például?

Most A visszatérőnél, amikor a téma – annak fizikai, külső körülményei folytán – a mindennapjaink részévé vált. A víz borzasztó hideg volt, és egyszer –40 fokban kellett forgatnunk. A karakterek fizikai valósága a mi életünkben is megjelent, és összemosódott a személyes fizikai tapasztalásunkkal.

Miért döntött úgy, hogy ilyen körülmények között forgat?

Nagyon boldog voltam, hogy visszakerültünk a vadonba, a hagyományokhoz, a filmezés gyökereihez, ahol a dolgok megtörténnek, és ahol valódi helyeken forgatunk. Ahol nem kellett mesterséges világot teremtenünk magunk köré vagy esetleg digitálisan megalkotnunk őket. A valóság, a természeti elemek és a természetes fény összetett volta… Biztos vagyok benne, hogy teljesen mindegy, milyen jó egy számítógép vagy egy díszlettervező, az akkor sem lesz ugyanaz.

Miért nem?

Nem csupán a természetesség szépsége és összetettsége miatt, hanem ahogy ezek azon emberek lelkiállapotára hatnak, akik a forgatásban részt vesznek. Ezek a rendszer egészére hatással vannak. Nagyon szeretem ezt az érzést. A film készítése egyféle kalandos utazás, ami végül magát a filmet jelenti majd. Tudod… mi is prémvadászok voltunk akkor. Ez óriási érzelmi és fizikai élményként hatott ránk.

Ez Herzog, Aguirre, Isten haragja c. filmjére emlékeztet engem, amelyben azt hitte, hogy a forgatás perui esőerdő kegyetlen valóságában, átszűrődik majd magában a filmben is.

Igen. Herzog, Aguirre és Fitzcarraldo c. filmjei is hatással voltak rám. Vagy Akira Kurosawa Derszu Uzala c. filmje, sőt az Apokalipszis most is. Ezekben a filmekben az ember áll szemben a természettel, és vannak bennük olyan tájak, melyek irányítják a karakterek lelkiállapotát. Nagyon szeretem ezeket a filmeket.

De ez súlyos veszteségekkel is járhat. Az Aguirre forgatása során, a stressz hatására, Herzog és Klaus Kinski kis híján megölték egymást.

Igen, megérkezel, és rádöbbensz, hogy tízszer olyan nehéz lesz, mint gondoltad. A film egy általam hozott naiv döntés eredménye. Hoztam egy döntést, mert teljesen vak voltam. Valóban feladod annak minden esélyét, hogy kényelmesen élj, és minden nap küzdened kell. Ez így működik. Olyan volt, mint a sziklamászás, egyszer csak mászol a falon, kötél nélkül, a közepén vagy, tudod, hogy elég egy kis hiba és leesel, és akkor meghalsz. Ezzel a filmmel kapcsolatban minden nap ez volt a benyomásod.

Ez szörnyen hangzik.

Egy kicsit félelmetes, milyen őrült vagyok! Borzalmas lehettem. Nagyon könnyen rosszra fordulhatott volna minden. Minden nap sok kihívással kellett szembesülnünk. A saját munkánk teremtményeivé váltunk. Olykor Isten vagy, néha pedig teremtmény, akinek túl kell élnie a saját alkotását. És a pénzügyi befektetések… Sok tényező volt, ami rossz irányt vehetett volna egy ilyen ambiciózus projektben, a mérce olyan magasan volt, hogy valójában csapdába kerültünk. A saját szabályaim csapdájában voltam. Nem fordulhattam vissza; egy falba ütköztem. És ha nem fejezem be, vagy nem úgy fejezem be, ahogy megálmodtam, az kész katasztrófa lett volna. Ez olyan, mint egy maratoni futás, nem állhatsz meg, be kell fejezned. Majd' elájulsz, de véghez kell vinned.

A karriere meglehetősen nagy nyomást jelenthet a házasságára nézve.

Remélem, nem leszek hamarosan elvált! (Nevet.) Ez erős volt... Ez erős volt. A filmkészítés sok mindent megkövetel, és sok energiádat elveszi. Mindemellett távol vagy azoktól az emberektől, akiknek szüksége van rád, és ez a dolog egyik legnehezebb része.

Már A visszatérőn dolgozott, amikor tavaly megkapta az Oscar-díjat a Birdman c. filmjéért. Nem gondolja, hogy kellene egy kis szünetet tartania?

Két maratont futottam egyidejűleg, tehát most már meg kell állnom. Őszintén szólva még mindig nem volt időm megérteni, mi is történt valójában a Birdman-nel. Ez egy igazán furcsa helyzet, és azt hiszem, néhány hónapot pihennem kell, és át kell gondolnom, mi is történt velem az elmúlt 2.5 évben. Normális esetben két filmem között eltelik 2-3 év, tehát az egyetlen dolog, amire gondolni tudok, hogy az elkövetkezendő 3 évben pihenni fogok. Tényleg szükségem van rá.

Kell egy olyan mogul, mint Arnon Milchan – aki a Birdman-t és A visszatérőt finanszírozta, valamint régebben a Volt egyszer egy Amerika és a Brazil c. filmeket is támogatta – hogy ezek az ambiciózus filmek elkészülhessenek?

Igen, teljes mértékben. Szükség van egy szenvedélyes emberre, akinek jó az ízlése, művészetkedvelő és jó értelemben őrült, ha mindez együtt van, akkor lehet ilyen filmeket készíteni.

Mások sokat aggódnak a pénz miatt?

Ez az oka annak, hogy ilyen filmek már nem lesznek többet, mivel a legtöbb ember, aki eladósodott, ma már bankár, akinek az egyetlen célja a profitszerzés. És amikor mindent a profit hajt, akkor a filmek árucikkek lesznek, vagy kellemes termékek, amik már senkit nem érdekelnek, és a legtöbbnek közönségre sem lesz szüksége. Tehát most veszélyes helyzetben vagyunk. Csak a profit számít. Nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, ez régen nem így volt. Ez mindig így működött, csak most sokkal erőteljesebben van jelen.

Most így utólag, választana egy olyan filmet még egyszer, ugyanolyan körülmények között, mint A visszatérő?

Egyáltalán nem bánom, hogy elkészült. Úgy gondolom, hogy minden megérte, amin keresztülmentem. Nagyon büszke vagyok. De nem csinálnám meg még egyszer. (Nevet.) Borzasztó nehéz volt. Nagyon-nagyon sok lemondással járt. Őszintén szólva a túlélés történetévé vált. Filmrendezőként voltak olyan pillanataim, amelyek igazán nehezek és erőt próbálóak voltak.

Hogy talált kiutat, reményt ezekben a pillanatokban?

Néha, amikor elveszted a hited, rádöbbensz, hogy vannak dolgok, amelyek semmiképp sem történhetnek úgy, ahogy te megálmodtad. De tovább próbálkozol, és akkor beugrik valami és minden hozzá idomul. És ami nem működött, az hirtelen elindul s áradni kezd. Amikor egy frusztrációval teli napon, nagyon-nagyon rossz pillanatot élsz át, mert semmi sem úgy alakul, ahogy szeretnéd – de nem adod fel – akkor megtörténik! Ez szinte egy transzcendens érzés.

Fordította: PetrócziHorváthVeronika

/Az eredeti, angol nyelvű cikk a http://the-talks.com/interview/alejandro-inarritu oldalon olvasható. Nem vagyok hivatásos fordító, ez egy meglehetősen nehéz interjú volt, ezért elnézést az esetleges tévedésekért. Azonban remélem, elnyeri majd a tetszéseteket./