Anthony, jól gondolom, hogy a Hannibal forgatásánál csak besétáltál a helyszínre, leültél és ott is termett Hannibal Lecter?

Hát… felvettem a kabátot, a ruhákat és ott volt.

Elhagyott téged egyáltalán?

Ó, igen. Színész vagyok, megtanulom a szerepemet, eljátszom és megcsinálom. Adtam neki néhány gondolatnyi időt. Nagy vonalakban megnéztem A bárányok hallgatnak c. filmet. Megvan videón. Talán a HMV-től szereztem. Betettem. Néztem, és azt gondoltam: „Óh, tehát itt van ő.” Nem láttam jó ideje. Talán elcsíptem a televízióban, de igazából nem néztem meg.

Vissza Firenzéhez… és az előkészületekhez, ahol minden öltözékemet megbeszéltünk Ridley Scott-tal. Aki egy nagyon nyugodt és rugalmas rendező. Megcsinálta a házi feladatát. Hagyta, hogy egyedül boldoguljak. És én ezt tettem.

Úgy gondolom, kicsit ironikus, hogy amikor nézted a videót, Judie-t láttad, és most Julianne vette át a szerepét. Úgy tűnt, ez jól érintett téged.

Így van, igen.

Nem volt kicsit nehézkes a forgatás úgy, hogy színésznő-váltás volt?

Ez nem az én problémám volt. Úgy gondolom, ez Julianne problémája volt. De megcsinálta. Szépen végigvitte.

Volt egy csodálatos jelenet, amikor a zongora mögött ültél, és innen úgy tűnt, hogy a saját darabodat hallhatjuk.

Nem, az Bach volt.

Nem zenéltél semmit a filmben?

De, eredetileg eljátszottam két darabot. Bach Goldberg variációit saját magam játszottam. És hónapokkal később visszamentem Los Angelesbe, ahol éppen a filmet vágták. Megláttam Hans Zimmert, aki azt mondta, hogy újrajátszanám-e, mivel az a zongora borzasztó régi volt. És Lecter sosem játszana olyanon. Akkor azt mondtam: „van nektek felvételetek Bach Goldberg variációiról, úgy gondolom, az jobb”.

Tehát te zenész és zeneszerző is vagy. Ezek által fejlődsz, haladsz valami felé?

Igen, szeretnék, de nem fűzök hozzá nagy reményeket. Nem ismeretlen számomra a zene, és valóban szeretek komponálni. Van tehetségem hozzá. De nincs meg hozzá a technikai képességem, de tényleg azt tervezem, hogy megtanulom. Például nem tudom, hogyan kell hangszerelni. Ezt fogom elkezdeni nyáron.

Nagyon jó volt látni Hannibalt kívülről. Teljesen átlagosnak fested le, aki éli világát, kávézik…A visszatérésben nagy része volt annak, hogy külsőleg is el tudd játszani?

Igen, napról-napra megnézed, hol lesz a következő forgatási helyszín. Az első nap mondtam Rodley Scott-nak, hogy a sajtó készített rólam egy képet, amikor a folyó mellett állok. Nem hiszem, hogy ez benne lenne a filmben, kivágták azt a kis részt, amikor feladom a levelet. Ez az első napon volt, és én azt mondtam Ridely Scott-nak, hogy „és te hogy vagy? Én jól érzem magam. Most már kívülről is rendben vagyok. Adjunk neki még egy kis időt, és nézzük meg, mi lesz.”

Volt hogy azon kaptad magad, hogy elképzeled, mit csinált volna Hannibal ezalatt a 10 év alatt?

Nem.

Hol volt?

Vegetált valahol. Nem tudom. Hallottam pletykákat időközben. De sosem gondolkodtam a folytatáson. Az emberek mindig kérdezték, hogy mikor lesz folytatás. Én meg azt mondtam, nem tudom, kérdezzék meg Thomas Harrist, nekem fogalmam sincs. Aztán hallottam olyan szóbeszédet, hogy Lecter Bécsben vagy Firenzében van. De ezekkel mind nem foglalkoztam. Éltem tovább az életem. Egyáltalán nem vártam vagy számítottam folytatásra.

Volt fogalmad róla, hogy miközben Lectert játszod, megteremted az ördög képmását?

Akkor csak arról volt fogalmam, hogy ez kasszasiker lesz. Valójában nem tudtam, amikor olvastam.

/Folytatása következik, ez csak a cikk fele! Az eredeti itt olvasható: http://www.ign.com/articles/2001/02/10/interview-with-sir-anthony-hopkins/