Keservesebb történetet senki nem írt még egy darabjaira hulló, szeretet nélküli családról, mint amit ebben a filmben láthatunk. A Tracy Letts színdarabja nyomán keletkezett több mint kétórás alkotás története leírva egyáltalán nem izgalmas: egy rákos, gyógyszerfüggő asszony (Meryl Streep) alkoholbeteg férje (Sam Shepard) öngyilkos lesz. A család apraja nagyja ebből az alkalomból néhány napot kényszerűségből együtt tölt, az indulatok pedig elszabadulnak.

Minden színész olyannyira jól játszik, hogy fél óra múltán mi is ott ülünk a fülledt, dohos szobában, körülvéve valójában ismeretlen testvéreinkkel, rokonainkkal, akikkel utolsó közös emlékünk egy régen elfeledett nyár. A titkok, félelmek, szerelmek nyomasztóan úsznak a halotti tor fölött, ami lassan mindenkit ellep.

Azon a ponton viszont jön a robbanás, az éktelen ordítozás, és a hazug históriák végre az igazság köpenyét öltik magukra.

Te is megrezzensz, mert néha magadra ismersz. Ebben a tébolyult, haragos világban téged is elér egy-két mondat, mert veled is megtörtént. És ebben rejlik tragikussága: azt hiszed, ilyen emberek és családok nem létezhetnek, mert ezek az ördögi érzések senki lelkében sem születhetnek meg, és rádöbbensz, hogy mégis.

Meryl Streep élete egyik legjobb alakítását nyújtja; nincs az az ember, aki ilyen édesanyát szeretne, de mégis sajnálod. Úgy játssza a szerepet, hogy egy pillanatig sem érzünk egyet vele, és kicsit sem szeretjük, segíteni pedig végképp nem akarunk neki. Julia Roberts szintén fantasztikusan alakítja az egyik gyermeket, aki akármennyire próbál jó ember lenni, egyre inkább hasonlít az anyjára. És nem, őt sem szereted meg. Egyik szereplőt se!

A film hangvétele sötétebb már nem lehetne, Oklahomába nem csak augusztusban, hanem sohasem szeretnél ezt követően eljutni. Minden puszta közepén keresnéd azt az elátkozott házat, és ha megtalálnád, késztetést éreznél, hogy belépj az ajtón.

Hogy miért ajánlom ezt mégis minden felnőttnek?

Mert minden egyes színész a lehető legjobban játszik, a rendezés és a történet pedig olyan erővel zúdul rád, hogy sírni támad kedved. Keservesen sírni… És hiába megy a foci VB a televízióban, ha te még Oklahomában próbálod összerakni lelked darabjait.