Mr. DiCaprio, nem lenne jó olykor-olykor egy silány romantikus filmben is szerepelni?

Teljes mértékben nyitott vagyok ilyen filmekre is. De csak azért sohasem fogok ilyen filmben szerepelni, mert ez egy specifikus műfaj, vagy mert épp itt az ideje, hogy egy ilyen típusú filmben is játsszak. Úgy gondolom, ez óriási hiba lenne. Alapvetően csak elolvasom a kéziratot, és azt mondom: hűha, ez érzelmileg is megmozgatott bennem valamit. Sohasem gondolkodom magán a témán, hogy az mit jelent a populáris kultúra számára, vagy mit jelent a történelem szempontjából, végül is ezek a dolgok eltűnnek és a filmet bemutatják attól függetlenül, hogy jó-e. Tehát ez az egyetlen módja annak, hogyan választom ki a filmeket. Máskülönben nem alakul ki ez a fajta kapcsolat köztem és a film között.

Mennyire fontos Önnek, hogy minden szerep újabb és újabb kihívást jelentsen?

Ez tényleg a szereptől függ. Ebben az iparágban nagyon sokat kell keresgélni egy igazán jó szerepért. Ha egyszer hirtelen akad egy ilyen, akkor mindenki azt akarja megkaparintani, és egyfajta harc alakul ki a legfinomabb falatért. Ezért van az, hogy sok dolog, amitől fejlődni tudnál, csak évek múltán adatik meg, mert minden látszik a mozivásznon. Ha a történet struktúrájában hiányosságok vannak, ha nem lenyűgöző és mozgalmas narratíva, akkor az megmutatkozik a vásznon, és a film megbukik.

Úgy tűnik, Ön általában megnyeri a ezeket a "csatákat", tekintve azokat a szerepeket, amiket kap.

Nagyon sok rendező van, akikkel mindig szeretek együtt dolgozni. Azt kell mondjam, hogy bármilyen döntést is hozok, tényleg úgy gondolom, hogy a filmkészítés középpontjában a rendező van. Végül is ők azok az emberek, akik alakítják, formálják a filmet, és egy rendező kaphat nagyon jó anyagot, de kidobhatja a szemétbe, ha nem képes filmet csinálni belőle. Ezért választok olyan rendezőket, akiknél azt érzem, hogy saját magukból lenyomatot tudnak képezni a nézők fejében.

Dolgozott Spielberggel, Nolannel, Eastwooddal, Mendessel, Boyle-val, Cameronnal, nem beszélve arról, hogy rendszeresen játszik Scorese filmjeiben. Van még valaki a listáján?

Még mindig sok rendező van, akikkel szívesen dolgoznék együtt. Például Paul Thomas Anderson vagy Alejandro González Iñárritu, aki nagyon tehetséges, és Ang Lee is. Tehát sok nagyszerű rendező van.

Az életének mennyire része a filmkészítés, mennyit gondolkodik filmeken?

Nagyon sokat, az biztos. (nevet) Nem mondhatnám, hogy nem ez az életem legdominánsabb része jelenleg. Nézze, az az igazság, hogy én mindig színész szerettem volna lenni; mindig ez volt az álmom, és most itt vagyok, hogy lehetőségem van kiválasztani a saját szerepeimet.

Erre lehetősége van egy ideje…

Igen, de tudom, hogy sok színész, akivel együtt nőttem fel a filmiparban, itt, Los Angeles-ben, nem kapták meg ezt. Csak elképzelem magam 30 év múlva, és azt gondolom: „miért nem ragadtál meg minden lehetőséget, ami adódott? Nézd meg mindazokat az embereket, akikkel dolgozhattál volna, és azokat a szerepeket, amiket kaphattál volna. Hajrá!” És ez az, amire gondolok.

Tehát minden más dolgot félretesz.

Nem. Vagy jönnek természetes módon, vagy nem. Sosem akarok kényszeríteni semmit, de tudom, hogy ez az, amit imádok csinálni, minden más pedig megtalálja az utat ahhoz, hogy egyszer csak megtörténjen.

Tehát mindig tudta, hogy színész szeretne lenni?

Igazából nem emlékszem. De arra emlékszem, hogy szerettem utánozni anyukám barátait. Ezekből kis előadásokat szerveztem, viccet csináltam belőlük és megnevettettem őket és a nagyszüleimet is.

Sokkal nyugodtabbnak tűnik.

De én egy energikusabb típusú személy vagyok. Most nyugodtabbnak tűnök, de látott volna fiatalabb koromban! Hú, hát igazán nehéz eset voltam, főleg mielőtt tinédzser lettem. Nem tudom, anyukám hogy bírt velem… Csak rohantam, mindig csináltam valamit. Már jelentősen nyugodtabb vagyok, de még mindig sok energiám van.

Gondolt valaha arra, hogy elveszíti ezt az energiát és valami teljesen másba kezd?

Egyszer lehet. De történetesen imádok játszani és imádok filmeket csinálni. Minket mindannyiónkat az ifjúi kis emlékek, álmok alakítottak azzá, akik most vagyunk. És a legkorábbi emlékem az, hogy színész akartam lenni, és egyfolytában mondtam a szüleimnek, hogy vigyenek meghallgatásokra. Egyáltalán nem tudtam, hogy ezért pénzt is kaphatok, de akkor is ezt akartam csinálni. Amikor rájöttem, hogy ezzel pénzt kereshetek, akkor azt mondtam: „Rendben, ez az, amivel igazán foglalkozni szeretnék.” Most is ennek megvalósításán, beteljesítésén dolgozom, így nem tervezek – legalábbis egyelőre – semmit, amivel ezen változtathatnék.

Gondolkodik néha azon, mennyire különös, hogy teljes mértékben megvalósította gyermekkori álmát?

Néha visszanézek, és azt mondom: „Hú, csodálatos mindaz, ami történt velem. Képes voltam valóra váltani minden gyermekkori álmomat.” Sosem gondoltam, hogy akár egy kis szerepet is kaphatok egy Martin Scorese-filmben, és már négyben játszottam, ez tényleg hihetetlen. Csodálatos érzés. De ezzel egyidejűleg addiktív is! Tehát igen, felülmúltam az álmaimat.

Fordította: PetrócziHorváthVeronika

/Az eredeti, angol nyelvű cikk itt érhető el: http://the-talks.com/interview/leonardo-dicaprio. Elnézést az esetleges hibákért, nem vagyok hivatásos fordító./