Dr. Hawking, nagyon köszönöm, hogy időt szakított egy interjúra a Science Times-nak. Hogy telik egy átlagos napja?

Minden reggel korán kelek, majd bemegyek az irodámba, ahol a kollégáimmal valamint a Cambridge-i Egyetem tanulóival dolgozom. E-maileket írok és a világ összes tudósával tudok kommunikálni.

Hátrányos helyzetemből adódóan szükségem van asszisztensre. De mindig próbáltam legyőzni a korlátaimat, hogy a lehető legteljesebb életet élhessem. Beutaztam a világot, eljutottam az Antarktisztól a zéró gravitáció kipróbálásáig... (Szünet). Talán egy nap eljutok az űrbe is.

Ha már az űrnél tartunk: Korábban a lánya, Lucy, valamint a Paul Davies, az Arizonai Állami Egyetem fizikusa elküldött egy potenciálisan földönkívülieknek szóló üzenetet a világegyetembe. Máshol azt nyilatkozta, hogy nem jó ötlet más létformákkal felvenni a kapcsolatot. Nem javasolta a lányának, hogy vesse el ezt a lehetőséget? Hipotetikusan, ha elküldünk egy ilyen üzenetet az űrbe, annak milyen olvasata lenne?

Korábban azért mondtam, hogy nem jó ötlet földönkívüliekkel felvenni a kapcsolatot, mert előfordulhat, hogy olyan mértékben fejlettek hozzánk képest, hogy azt a mi civilizációnk nem élné túl. A "kedves idegenek" című iskolai verseny egy más hozzáállást képvisel.

Ez azt előfeltételezi, hogy egy intelligens földönkívüli létforma már felvette velünk a kapcsolatot, és nekünk meg kell fogalmaznunk egy választ. A megmérettetés arra készteti az iskolás-korú tanulókat, hogy kreatívan és tudományosan próbálják megmagyarázni az emberek életét a "kíváncsi" idegeneknek. Semmi kétségem nincs afelől, hogy amennyiben egyszer megtörténne a kapcsolat felvétel, akkor mi válaszolni akarnánk.

Mindemellett azt gondolom, jó felvetés fiatalokat arra kérni, hogy elgondolkodjanak az emberi fajon, és hogy a Földre - mint egy egészre tekintsenek. Az a feladat, hogy a tanulók megfogalmazzák, kik vagyunk, és mit csinálunk.

Nem szeretnék tiszteletlen lenni, de vannak tudósok, akik szerint nem lehet, hogy Ön Amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS) szenved. Véleményük szerint sokkal többet ért el. Mit válaszol ezekre a felvetésekre?

Talán nem az átlagos típusú motoneuron-betegségem van, ami általában két-három éven belüli halálhoz vezet. Határozottan sokat segített, hogy volt munkám és mindennek utánanéztem.

Nem tudok túl sok pozitívumot mondani erről a betegségről. Megtanultam, hogy ne sajnáltassam magam, mert sokan még rosszabb helyzetben vannak, és hogy folytassak mindent, amit tudok. Szerencsém van, mert elméleti fizikával foglalkozom, és ez az egyik olyan terület - szűk lehetőségek közül -, ahol a betegségem nem jelent komoly hátrányt.

Mindezen tapasztalat birtokában mit üzenne azoknak, akiknél egy olyan komoly betegséggel diagnosztizáltak, mint például az ALS?

Azt tanácsolom, hogy olyan dolgokra koncentráljanak, amiben a betegségük nem akadályozza őket abban, hogy jól teljesítsenek, és ne bánkódjanak azon, amiben gátolja őket. Lelkileg és fizikailag se érezzék magukat hátrányos helyzetűnek.

A svájci, monumentális Nagy Hadronütköztető (Large Hadron Collider) (LHC) nagy reményekkel nyílt meg. Csalódott ebben a lehetőségben?

Túl korai még megmondani, hogy milyen eredményeket ér majd el az LHC. Két évbe telik, míg eléri a végleges erejét. Azonban ha eléri, ötször nagyobb energiával fog működni, mint a korábbi rézecskegyorsítók. Találgathatunk, miket tár majd fel, de az a tapasztalat, hogy amikor egy új megfigyelő állomást hozunk létre, mindig akadnak váratlan fordulatok. És ekkor lesz a fizika igazán izgalmas, mert valami újat tanulhatunk az univerzumról.

Ugyan kerülte, hogy a politikai beállítottságát nyilvánosságra hozza, mégis belépett egy egészségügyi vitába tavaly az Egyesült Államokban. Miért tette?

Azért léptem be ebbe a vitába, mert megjelent rólam egy állítás az amerikai sajtóban, amire válaszolni szerettem volna, mely szerint az angol Országos Egészségügyi Szolgálat el akart engem tenni láb alól, holott én egy brit lakos vagyok. Kötelességemnek éreztem, hogy ezt a tévedést tisztázzam.

Brit vagyok, Angliában, Cambridge-ben élek, és az Országos Egészségügyi Szolgálat már több mint 40 éve nagyszerűen gondomat viseli. Kiváló orvosi kezelésekben volt részem, így nagyon fontosnak éreztem, hogy a félreértést jóvátegyem. Hiszek az egészségügyi ellátórendszerben, és nem félek attól, hogy ezt be is valljam.

A Földön az elmúlt hónapokban számtalan pusztító esemény történt. Mit érez, amikor földrengésekről, forradalmakról, ellenforradalmakról vagy a japán atomerőmű katasztrófáról hall? Önt is megrázzák ezek a hírek, mint ahogy az emberek többségét?

Többször voltam Japánban így mindig megtapasztalhattam óriási vendégszeretetüket.  Mélyen megrendültem, és nagyon sajnáltam japán kollégáimat, akik egy ilyen esemény részesei voltak. Remélem, hogy globális összefogással segíthetünk majd Japánnak. A fajunk nagyon sok természeti katasztrófát és bonyolult helyzeteket túlélt, és tudom, hogy az ember képes megbirkózni szörnyű nehézségekkel is.

Ha lehetséges az időutazás, ahogy azt néhány fizikus feltételezi, legalábbis ha elméleti síkon lehetséges lenne, az élete melyik pillanatát élné újra? Másként megközelítve, melyek voltak élete legszebb momentumai?

1967-be mennék vissza, akkor született az első fiam, Robert. A gyermekeim óriási örömet jelentenek számomra.

Nem akarom tovább fárasztani, hiszen tudom, hogy nehezen tud válaszokat írni. Még egy kérdésem lenne, egy este Tempe-ben mondott egy beszédet „Az én rövid történetem” címmel, ami nagyon személyes volt. Megpróbált olyan vallomást tenni a nyilvánosság előtt, amely által az emberek megtudják, ki Ön valójában?

(Öt perc után.) Remélem, hogy a tapasztalataim segítenek majd másoknak.

/Nem vagyok hivatásos fordító, elnézést az esetleges hibákért. Az eredeti interjú az alábbi linken található, melyből egy kérdés kihagyásra került, mert nem tudtam megfelelően lefordítani: http://www.nytimes.com/2011/05/10/science/10hawking.html./