BME felsőfokú szóbeli német nyelvvizsga tétel - Wissenschaften
Kedves Olvasók!
Mostantól időről-időre teszek fel német felsőfokú szóbeli tételeket, mert májusban tettem sikeres felsőfokú nyelvvizsgát a BME-n, és "kicsit" sok tétel volt a szóbelin... Mivel nem találtam sehol, ezért kidolgoztam őket. Nincs az összes digitalizálva, de ha igény van rá, írjatok, és valahogy megoldom. Segíteni szeretnék, hiszen én is nagyon elképedtem a hosszú tételsoron... És én is örültem volna, ha nem kell vele több mint másfél hónapot foglalkoznom. A tételek német újságcikkekből, a német wikipedia-ról, és néhány magyar oldal felhasználásával készültek.
Hozzáteszem, hogy emellett ugyanúgy írok majd magyar kis novellákat! Nem válik tanulásos bloggá az oldalam...
WISSENSCHAFTEN
Das dringendste ...
A Schindler listája filmzene révén szerettem meg igazán a komolyzenét. Azt a féle zenét, mely könnyeket csal a lélek-ember szemébe. Tegnap a Corvin-negyedi aluljáróban játszotta egy fiatal férfi John Williams világhírű szerzeményét. Nem szokásom, de adtam a művésznek 200 Ft-ot. Beledobtam a hegedűtokba – miközben mosolyogva a Csodálatos szót rebegtem. 
Felértek a hegytetőre. A csúcsra. Ahonnan már nincsen előre. Csak visszafelé, csak lefelé. Leila rádöbbent, hogy a kapcsolatot le kell zárni. Le kell ereszkedni kötélen a völgybe, hogy ott tovább kutathassanak a nyíló virágok között. Már egy ideje úgy élik a mindennapjaikat, mintha a csúcson még meginnának egy csésze, forró kávét. Ami mintha sosem akarna elfogyni, egyre csak szürcsölgetik, de a pohár feneketlennek tűnik. 
Jó olykor-olykor elképzelni egy nagy báltermet, amelyben a szeretett férfival táncolunk. Ruhánk a két évszázaddal ezelőtti divatot követve lágyan suhanna utánunk és az aranylámpa sárgás fénye megcsillanna a selyem fodrok lilás színén. Lépteink pedig mintha a márvány padlózat felett járnának, s mi forgunk és táncolunk egy tökéletes zenére. Más nincs a teremben, csak ő meg én a tükör-falú helyiségben, magas oszlopokkal körülvéve és a dallam, ami betölti az egész teret. 
„Hull a hó és hózik-zik-zik…”: énekelte Halász Judit, és énekelhetnénk mostanában mi is. Mindjárt megint karácsony van. A hitelkártyák, és a bankok ünnepe. Nem, nem Jézus születése felett örvendezünk, hanem „Ünnep születik” – kérem szépen. Az egyik budapesti bevásárlóközpont pr-szakemberei mindenesetre így gondolják. Isten egyetlen fia ugyan megszületik, de ki törődik már vele? Néhány hitét így-úgy megőrző ember elmegy a templomba, és megnéz egy rövid pásztorjátékot, melynek szereplői esetten botladoznak a hosszú, itt-ott megkötött Mária-ruhában, vagy a királyi palástokban. Értik a gyermekek, amit mondanak? Nem, bemagolták, mint az Álom-allegóriát, és 15 év múlva azt is szégyellik majd kimondani, hogy tudták, ...
Léptem egyet előre, és ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, fellélegeztem. Hallottam, amint fordul a zárban a kulcs, de nem törődtem vele. Már nem. Nem néztem hátra, mert tudtam, hogy soha többé nem fogom meg azt az ócska, L alakú vasdarabot, ami által oda bejuthatok. Ezt ő is tudta, mert már nem mondogatta egy elmebeteg ember módjára órákon keresztül, hogy „De én mindig szerettelek. Bennem voltál” . Többször végighallgattam már ezt a két mondatot, és a mai napig nem tudom, kinek mondta. Magának? Az Istennek? Igen, talán az „Öreg Szakállasnak”, a fehér felhők tetején, de mindhiába. Ő a hazug, soha meg nem született érzéseken nem gondolkodik el. És nem segít az ilyeneknek . Akik/amik két lábon járó állatokká váltak. 
"Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet." 
